Csendben meglapult a az Alkotmánybíróság honlapján a 3174/2014. (VI. 18.) számú AB határozat.

Nem sokan kapják fel a fejüket erre az AB határozatra, sőt gyakorló ügyvédek is csak unalmukban pörgetik át a döntés rendelkező részét, azonban aki egy kicsit beleolvas a határozat 17. bekezdésébe, az az autózó tömegeket érintő egyik leglényegesebb kérdésre kaphat az eddigiektől merőben eltérő választ.

Az alkotmányjogi panasz azért került benyújtásra, mert a Hatóság szerint az Indítványozó gépkocsijával az M1 autópályán a megengedett 130 km/h sebesség helyett 182 km/h sebességgel közlekedett. A szabályszegésről fényképfelvétel készült, a Vas Megyei Rendőrfőkapitány pedig a rendelkezésre álló felvétel alapján 45 000,- Ft közigazgatási bírságot szabott ki. A gépkocsivezető nem hagyta annyiban a dolgot, mivel egyrészt nem hajtott a megengedett sebességnél gyorsabban az adott útszakaszon, másrészt megállapította azt is, hogy a bizonyítékként a határozat mellékletét képező fényképfelvétel a megengedett sebességet nem tartalmazta.

A helyszínen megengedett legnagyobb sebességet jogszabályi előírás alapján minden fényképfelvételnek tartalmaznia kell. Jó érzékkel vették észre a gépkocsivezető jogi képviseletét ellátó ügyvédi iroda munkatársai, hogy a fotó  A gépjárműről és annak hatósági jelzéséről felvételt készítő eszközre vonatkozó követelményekről szóló GKM rendelet 3. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételeknek maradéktalanul nem felelt meg. Ha ugyanis 80 km/h sebességgel közlekedünk, nem mindegy, hogy azt 50km/h vagy 90km/h sebességkorlátozó táblánál tesszük, a fényképfelvételből pedig a Hatóság számára nem derülhet ki, hogy mekkora megengedett sebességgel haladhattunk volna még jogszerűen az adott útszakaszon.

Egy szokványos gyorshajtásról készült fotó. A kép ugyan sok adatot tartalmaz, a megengedett legnagyobb sebességet azonban nem jelöli meg.

A gépkocsivezető keresetét a Fővárosi Törvényszék elutasította, mivel a határozat jogszabálysértő jellegét nem látta megállapíthatónak. Mind a Rendőrfőkapitányság mind a Törvényszék indoka az volt, hogy igaz ugyan, hogy a megengedett sebességet a fényképfelvétel nem tartalmazta, de ezt az információt az úgynevezett „települési naplóból” lehet pótolni, amely naplót a rendőr az ellenőrzés helyén és idején vezet és állít ki, és amely a Hatóság és a Bíróság álláspontja szerint egyébként közokirati bizonyító erővel bír.

Sajnos egyre jobban elterjedt az a gyakorlat, hogy a fényképfelvétel bár hiányos, ezt a bizonyítékhiányt a Hatóság az ellenőrző rendőr által kiállított települési naplóadataiból vagy egyéb bizonyítékokkal pótolta szabad belátása alapján. A Hatóság pedig közigazgatási bírságot szab ki továbbra is függetlenül attól, hogy a fényképfelvétel egyébként megfelel-e a jogszabályi előírásoknak vagy sem. Legtöbbször persze nem felel meg.

Na ezt elégelte meg a gépjárművezető, és benyújtotta az alkotmányjogi panaszt. Érvelése szerint nem lehetett tisztességes az olyan hatósági, illetve bírósági eljárás, amely nem tartja be maradéktalanul az eljárási és a bizonyítási szabályokat. Márpedig közigazgatási bírság kiszabásának kizárólag a GKM rendelet szerinti felvétellel dokumentált szabályszegés esetén van helye. A „kizárólag” fordulat nem értelmezhető úgy, hogy a fényképen kívül más bizonyítékot is bevonhatnának a Hatóságok a tényállás megállapításának körébe. Közigazgatási bírságot kiszabni ugyanis nem a települési napló, hanem “kizárólag” a képfelvétel alapján lehet. A panasz alapjául szolgáló ügyben azonban a fényképfelvétel nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak.

Az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés ebben az volt, hogy ha a hatósági döntést „kizárólag” valamely meghatározott bizonyítékra lehet alapozni, van-e helye szabad bizonyításnak, illetve ennek körében más bizonyíték (pl. a települési napló) felhasználásának  is.

Kifejezett módon korábban nem foglalt még állást az Alkotmánybíróság abban a kérdésben, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogból levezethető-e egyes bizonyítékok kizárásának kötelezettsége vagy tilalma. Az Alkotmánybíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy a kizárólag a fényképfelvételhez kötött bizonyítási cselekmény előírása ellenére a szabad bizonyítás elvének megfelelően elvégzett bizonyítás és mérlegelés sérti-e a tisztességes eljáráshoz való jogot. Azt kellett mérlegelnie az Alkotmánybíróságnak, hogy amennyiben a jogalkotó kizárólag szigorú szabályok szerint keletkezett/előállított bizonyíték felhasználását írta elő, akkor megfelel-e a tisztességes eljáráshoz való jognak az a hatósági és bírósági eljárás, amely a törvény kifejezett tiltása ellenére más bizonyítékot is figyelembe vesz, hivatkozással a szabad bizonyítás elvére.

Az Alkotmánybíróság – bár a panaszt egyéb okok miatt sajnos elutasította –  mégis alapvető jelentőségű jogértelmezését nyilvánította ki az indokolás 17. bekezdésében.

“Az ügyfelek, peres felek számára sem annak terhessége, sem vélt kedvezősége esetén nem térhet el a hatóság vagy bíróság attól a törvényi parancstól, amely számára meghatározza, hogy mely bizonyítékot vehet adott ügyben figyelembe. Kifejezett speciális szabály megléte esetén a mindkét eljárási rendre főszabályként, általánosan irányadó szabad bizonyítás rendje nem érvényesülhet, ellenkező esetben sem a hatóságok és bíróságok, sem az (ügy)felek nem lennének tisztában az eljárás során várható, elvárható bizonyítási cselekmények megengedett körével. Ez viszont az eljárás tisztességes voltát kérdőjelezné meg, hiszen az eljárás folyamán kifejezett törvényi parancs ellenére tenné lehetővé más, a törvényalkotó felhatalmazásától eltérő bizonyítékok felhasználását. Az ilyen eljárás a felek számára és külső szemlélő számára önkényesnek tűnhet, így sérthetné a tisztességes eljáráshoz való jogot.”

Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy kötött – kizárólag fényképen alapuló – bizonyítás esetén csak a fényképfelvétel használható fel a bírságolás alapjául, és ha a hatóság hatáskörét túllépve a szabad bizonyítás rendje alapján más bizonyítékot is felhasznál, az sérti a gépjárművezetőnek az Alaptörvény által biztosított tisztességes eljáráshoz való jogát. Ez esetben a bírság kiszabásával végződő közigazgatási  eljárás Alaptörvény-ellenes.

Lecsupaszítva a nehéz jogi nyelvezetet érthető emberi nyelvre, az Alkotmánybíróság határozatából az következik, hogy amennyiben a fényképfelvételről a kötelező adatok közül valamelyik hiányzik, úgy a szabályszegést elkövetőnek – gyorshajtás ide vagy oda – mentesülnie kell a közigazgatási úton kiszabott bírság megfizetése alól.

Mihez kezdhetünk mi egyszerű autósok az információval? Mielőtt rohanunk a postára befizetni a „vaskos csekket”, előbb nézzük meg alaposan azt a képfelvételt.